Egyszer majd ha lesz időm, megteszem.
Egyszer majd ha lesz kit, szeretem.
Egyszer majd ha lesz pénzem, megveszem.
Egyszer majd ha meghallgat, elmondom.
Egyszer majd ha lesz mivel, elmegyek.
Egyszer majd ha elhívnak, indulok.
Egyszer majd ha lefogyok, felveszem.
Egyszer majd ha lesz mit, élvezem.
Egyszer majd ha kedves jön, mosolygok.
Egyszer majd ha nincs dolgom, pihenek.
Egyszer majd ha felkérnek, vállalom.
Egyszer majd ha lesz miből, adok.
Egyszer majd ha lesz kiért, rajongok.
Egyszer majd ha vidám lesz, nevetek.
Egyszer majd ha lesz szépség, csodálom.
Egyszer majd ha jön barát, mulatok.
Egyszer majd ha megkérnek, segítek.
Egyszer majd ha összegyűlik, szétosztom.
Egyszer majd ha lesz miért, figyelek.
Egyszer majd ha lesz utam, rálépek.
De addig inkább tétlenkedek, utálkozok, otthagyok, hallgatok, sírok, maradok, rohanok, megtartok, nem segítek, morcogok, nem indulok, halmozok, elfordulok, undorodok mert ha másképp teszek még rámtalál az a fránya egyszer…
Így továbbra is kapaszkodhatok abba, hogy nem rajtam múlt, hiszen én kész voltam minderre.