Életünk egyes korszakait különböző sebességgel, intenzitással és fókusszal éljük meg.
A pici baba amikor megszületik alig érzékel valamit, számára csupán annyi a fontos, hogy szülei a közelében legyenek. Beköthetik kis autósülésébe, vihetik bárhová, nyugalmát egyedül közelségük elvesztése zavarhatja meg.
A kisgyermek ezután már elkezd érdeklődni, nézi hogyan is vezet a szülő, világa viszont még inkább az autó belsejében van. Nem érzékeli az utat, amin halad. Kis játékautójába beülve és szüleit leutánozva jön rá egyre inkább, hogy az autó bürrögtetése és a kormány rángatása mellett orra is lehet bukni, ha nem vigyáz.
A fiatalság a száguldásról szól. Nincs idő megcsodálni, mélyen megélni a világot, csupán a sebesség felpörgetése, az elért egyéni rekordok és a többiek túlszárnyalása a cél. Ott élni bent az autóban, mit sem törődve egy szép repcemezővel, legfeljebb azzal, aki mellénk állva versenybehívható. Egy másik korszakból talán önzőnek tűnhet ez, de sokkal inkább öncélúnak nevezném, melyben a cél az egyik legfontosabb dolog, az önmagunkra rátalálás, a függetlenedés.
Addig mindent meg kell és akar is élni a fiatal, amíg olyan irányt nem talál, amiben már a saját útját látja. Száguldásának korszaka addig tart ennyire intenzíven, míg valakit vagy valamit meglátva odakapja fejét és már nem a gázt nyomja tovább. Ekkortól egy biztos parkolóhelyet keres autójának, ahova talán majd mindig beállhat.
Azután eljön az idő, amikor régi őrült pillanatait is elengedi, megválik a sebesség jelképétől és a belőle életre kelők köré igyekszik védőhálót húzni egy nyugodtabb és átgondoltabb autózással. A védőháló persze zavarni kezdi majd azokat, akiket védelmezni szánva kifeszítette, és miközben a vezetése során megtapasztalt nehézségektől igyekszik megvédeni az utána jövőket, utódai már rég tudják mit is fognak egész másképp csinálni, elkövetve pont ugyanazokat, amiket makacs fejjel ő is annak idején.
Eljön az is, amikor a kialakított szokásai alapján kezd vezetni az ember. Ekkor már az út, amin jár, jelenteni is kezd valamit. Egy emlékekkel teli utca, erdő, ház vagy egy jól ismert vendéglő, ami mellett elhaladva hallani véli a korábbi önfeledt nevetését, visszajön az érdekes beszélgetések hangulata, vagy szinte érzi annak a csóknak még az ízét is, mely emlékként ott felidéződik benne. Jól ismert útja biztonságot, nyugalmat és védelmet ad neki, letérni róla ekkor már valami igazán fontos és jó okkal szokott csupán.
És végül eljön az az idő, amikor már nem vezet többet. Már nem úgy észleli a világot, túl gyorssá válik az élet, de minden bucka, minden kő, ami mellett elhalad mesél. Elmeséli neki az életét. Ekkor beül valaki mellé, aki gondoskodó szeretetével elviszi oda amerre az élet még szólítja és talán útközben odaadhatja neki szívében féltve őrzött emlékeit, hogy egy nap ő vigye magában tovább, ha elfogy az ereje az útjához.
Ezeknek a sebesség különbségeknek fontos tanulságai vannak.
Az első, hogy minden korszaknak megvan a maga komfortos haladása. Aki benne ragad egyben vagy siettet egy másik korszakot harmóniáját veszti. Egy fiatalságért versenybeszálló, vagy fiataloknak utat nem adó kormányába kapaszkodó idős, egy állandóan parkolóhelyet hajkurászó útját nem megélő, egy kormányt másnak túl hamar átadó önmagát kiszolgáltató tévelygő, vagy a világtól elforduló úttalan fiatal lemaradhat a saját kora adta szépségekről.
A másik, hogy a saját utunkról a magunk sebessége mellett nem biztos, hogy megfelelően tudjuk megítélni azt, ahogyan a másik halad. Megférünk mi mind azon a bizonyos úton, attól még, hogy nem egyformán haladunk rajta.
És talán a legfontosabb, hogy ennek az utazásnak mindenki számára eljön a vége. Akár megéltük, akár nem. Akár élveztük, akár nem. Akár olyan emberekkel utaztunk, akikkel élmény volt az út, akár nem. Akár szívünknek kedves tájakat jártunk be, akár nem.
Így aztán ha utunkat nem kíséri éppen szörnyű jégeső, vihar, beláthatatlan köd, vagy nem ér elkerülhetetlen baleset, ne felejtsük el minden pillanatát élvezni és megélni. Vegyük észre, hogy a kormánynál ülünk, még ha a forgalmat, az út minőségét, vagy a mellettünk haladók vezetését nem is befolyásolhatjuk, de magát az útirányt és azt, hogy hogyan járjuk be, mi magunk választhatjuk meg.