Újfajta tudatlanság ütötte fel a fejét. Míg a legújabb fejlesztésekkel, vagy a világ történéseivel már nem csupán naprakészek, de a digitális létben való folyamatos jelenlét miatt „percrekészek” is vagyunk, egyre kevésbé vagyunk tisztában önmagunkkal.
Az azonnal elérhető információ a tájékozottság érzetét, rosszabb esetben a tudás téves érzetét keltheti bennünk.
A jól beállított fotóink és a számítógépen szerkesztett életünk bemutatása talán mások megtévesztésével indul, de idővel egyedül önmagunkat csapjuk be vele elérve, hogy a valóság már ne tudjon jóvá válni, hanem leplezni való magányt kreálunk a saját igazi életükből. Mindeközben versenybe szállunk a mások által pont annyira valótlanul bemutatott életekkel, kialakítva ezzel egy áhított képet magunkról.
A felismerés sokszor sajnos csak akkor kezdődik amikor elfáradunk és megérezzük az űrt, melyet a magunkra való belső odafigyelés hiánya és valódi vágyaink elhanyagolása kiváltott.
A tudás és tapasztalat megszerzése jó esetben kéz a kézben jár azzal, hogy önmagunkról is képet kapjunk.
A tudást egy jó oktatással megkaphatjuk, a tapasztalatot a dolgokban való elmélyülés és az idő támogatja, de leélhetünk egy egész életet úgy, hogy valójában fogalmunk sincs mire vágyunk mi magunk.