Anya, elmeséljem a napomat? – huppan be a hátsó ülésre a kisfiam és egyből mondja is.
„Az udvaron kicsit játszottunk Balival, megnéztük a bogarakat, hogy megvannak-e még, amiket tegnap eldugtunk a hátsó részre a bokorba az uzsonnásdobozomba Lackóék csapata elől, azután fociztunk a negyedikesekkel – most a kapuban állhattam-, aztán már menni kellett fel, Zsuzsa néni fejbelőtt minket, sietni kellett mert tesivel kezdtünk, de elfelejtettem betenni a pólót és sajnos feketepontot kaptam……” és még hosszan mesélte a napját.
Látva a döbbenetet az arcomon megnyugtatott, hogy ne aggódjak a feketepont miatt, mert ez most nem számít bele a havi magatartásba.
Lázmérés, maszk, távolságtartás. Mind a vírus elleni védekezést szolgálja. A koronavírus elterjedése számos új intézkedés szükségességét hozta, mindannyiunk felelőssége lett a másik sorsa is. Vészhelyzetben a közösséget megvédő lényeges kérdéseket kell előtérbe helyezni. Nem is vitatom mindezt. De biztos, hogy a legmegfelelőbb módját találtuk meg mindennek?
Bekapcsolom a számítógépet és felugrik három hirdetés, ahol érintésmentes pisztolyos hőmérőket kínálnak akciós áron. A pisztoly szót még csak nem is próbálja helyettesíteni, hiszen így lesz ez mindenki számára egyértelmű. A szemfüles vevő gyorsan vesz is hármat egyszerre, hisz úgy olcsóbb, átgondoltan vásárol. Amit már talán kevésbé gondoltunk át, hogy magát a mérést hogyan is végezzük.
Elképzelhető, hogy az agyunk furcsa játéka ez megint. Lázas a gyermek, a szülő egyből fogja a homlokát. A szíve indítja a kezét. Érzi, hogy tüzel a kis test. Gyorsan teszi is a hóna alá a lázmérőt. És valóban, siessünk az orvoshoz. Szóval a lázmérést a homlokán észlelte, de végül a testén mérte meg. De akkor miért is tartja a feladatra kijelölt tanítónéni a homlokához a gyermeknek a pisztolyos hőmérőt? Mert azt úgy kell…
Játékbolt. A kisfiam szemében vad csillogás, ahogy meglátja a polcon a legújabb játékpisztolyt. Leveszi, hiszen a Janinak is hasonló van, nem maradhat le, de ott a viszolygás bennem, hogy miért kell olyan játékot vennem, ami egy olyan eszközt jelképez, melyet emberek megölésére készítettek? Végül csak a polcon marad. De szülinapjára meglett az a nagyitól.
Repülőtér. Csomagátvizsgálás közben kiszúrják a helyi piacon vásárolt érdekes tárgyat, ami valóban alakját tekintve akár még lőfegyver is lehet. Összeszorul a gyomom, hiszen beugrik mi van, ha a fegyvernek látszó tárgyat tényleg annak gondolják? Átvizsgálják a csomagot, elvezetnek egy külön terembe és már a gépem is mindjárt indul. A kételyt a megvásárolt tárgy alakja ébresztette az ellenőrző személyzetben. Jogosan, nem szólhatok semmit, hisz hasonló.
Ha mi – már sok esetben a színes fantáziáktól módszeresen megfosztott – felnőttek is összerezzenünk egy olyan dologtól, ami nyilvánvalóan teljesen ártalmatlan, talán el kell gondolkodnunk azon, mit okoz ez gyermekeinkben. A gyermekek világa színes és szórakoztató. Fantáziájuk szárnyal és még csak meg se kell erőltessék magukat ehhez az asszociációhoz.
Gyermekek milliói kezdik ma a napot úgy az iskolákban, hogy egy fegyvernek látszó tárgyal a tulajdon tanítónénije „fejbelövi” őket. Szükséges a hőmérés, mert a vírus terjedését meg kell állítani. De miért kell a homlokukhoz tartani? Sok intézményben felismerték már ezt és a csuklón mérik a hőmérsékletet. Mivel sokan kerülhetünk a munkánk kapcsán abba a helyzetbe, hogy kiállítanak minket a ház elé kezünkben egy pisztolyos hőmérővel, hogy az iskolába, munkába, vagy adott intézménybe érkezők testhőmérsékletét mérjük, ha megtehetjük végezzük mindezt átgondoltan. Ebben a nehéz és összetartást igénylő időszakban sok múlik azon, mennyire figyelünk oda azokra a részletekre is, mellyel a későbbi káros hatásokat elkerülhetjük.
Vigyázzunk egymásra hosszútávon is!